esthajnalka

hát összegezzünk...

1) a jegyeim még mindíg szarok... sőt, ne is csapjam be magam, egyre szarabbak.

2) a haverok ebben az évben kicsit...nagyon megfogyatkoztak.

3) a családommal a dolgok egyre rosszabbak.... egyre nagyobb az utálat

4) több a káros szokás

de

1) még mindíg nem érdekel

2) kaptam egy nagyonjó barátot

3) még mindíg szarok rá... így legalább egyre kevesebbet várnak el

4) még mindíg kevesebb mint az átlag

igazából ez egy szar év volt... az utolso félév meg nagyon sűrű. annyi minden történt.... voltak benne szép pillanatok, például a Ballával töltött idő. Vagy amikor Tomi megölelt... bármikor. Vagy amikor Márkkal találkoztam ;) de rég volt....

Hihetetlen mennyit változtam ebben az évben. mintha teljesen más ember lettem volna. ráadásul ebből család semmit nem vesz észre. most szemét leszek: akkor az érzéseimben változtam. nem abban,hogy szelektáltam volna vagy valami, hanem máshogy fogom fel az egészet.

Megtanultam igazán szeretni, megtanultam milyen az, ha van egy barát melletted aki segít, megtanultam milyen amikor a gitár sír a kezedben, vagy ha egy jóbarátod tökéleteset alkot.Megtanultam tisztelni mindezt. az élet apró örömeit. ha egy baráttal találkozol, vagy ha rádköszön egy ismerős az utcán. ha valakire csak ránézel és tudod mit gondol. ha egy helyes srác rádmosolyog.

emellett egyre profibban megtanultam elérni amit akarok... és ez nem mindíg egyszerű. Tomiék fontosak nekem. Ösök nagyon nem szeretik őket, és azt sem, ha velük találkozom... nem engednek el, ha velük akarok elmenni valahova. Ebből az következik, hogy nem mondom el, hogy velük megyek. nos ez... igazából külön művészet, ami egyre jobban megy. nem szeretem, de nem mondok le se Kruppáról, se Balláról, Tomiról meg végképp. azt mondják a cél szentesíti az eszközt. én ebben soha nem hittem, de őket nem hagyom. annyi mindent elvett már az élet, és most kaptam valami olyat amit annyi sok éve szeretnék már. és lehet hogy ők ezt nem is érzik... hogy ilyen fontos. pedig az.

2009-ről annyit, hogy nem véletlenül nem volt akkora ünnepi hangulat ma.... valahogy senki sem várja. én sem. azthiszem majd éjfélkor ránézek az órára és fájdalmasan elfogadom, hogy 2008 lezárult, és jön egy új év.... egy fájdalmas, rossz év... amit senki sem vár

na de hát legyen olyan az összes nap mint az első, ha minden nap Tomizással fog telni :P

már csak 2 év ♥