esthajnalka

Hol vagyok?... áh végülis mindegy... megint jön az a hapsi aki folyton akar tőlem valamit... hát jöjjön.

mik ezek? kémikus cuccok... ? mit keresek én itt? áh, végülis mindegy... idejön. megint dumál valamit. hadd mondja.

hol vagyok? jahm mamáék utcájába.... de végülis mindegy. mér cipel ez a hapsi? mitakar ez? ...(nem nyilvánvalo?) hm hátjo.... végülis mindegy.

Balla(régmult.)

• -hallod, milyen a hold?! (ijesztö)
• -neonkék.
• -de miért?
• -mivan, még nemláttad? (de, tök alap.... végülis mindegy)

Balla(régmult.)

• -miért néznek minket az emberek?(emberek.... reményvesztett öregek akik már csak azért élnek mert muszály. fekszenek a földön vagy ülnek a székben és üres tekintettel néznek maguk elé.)
• -nem minket néznek.
• -de, látom hogy felkapják a fejüket amikor közeledünk!
• -...

és tényleg.... mert nem látják hogy ottvagyunk. a hangunkra felkapják a fejüket, mintha kis remény csillanna a szemükben, néznek jobbra, néznek balra.... aztán megint... de semmi.

de végülis mindegy.

itt a kereszteződés. hol a hapsi? a saját lábamon állok, már nem ő cipel.

-VIGYÁZZ NEKEDMEGY!!

ki? hol?

azután jön valami ember. mit jön? rohan. meg se áll amíg össze nem ér a homlokunk és merev tekintettel, oriási pupillákkal néz a szemembe. de ő is csak annyira él mint a többiek, csak ez beszél. mint az őrültek. nyögve, száraz torokkal, mert víz az nincs.

-HOL VAN? HOL HAGYTAD?

kócos a haja, szakadtak és szürkék a ruhái.... a bőre is... de még a vére sem élénk piros... itt ott kilátszik egykét csont...

de végülis mindegy

rázza a fejét, közbe nem veszi le a szemét rólam.

-HOL VAN, HOL HAGYTAD?

jön még egykét ilyen ember, látom a távolban.

befogom a fülem, üvöltök.

-HAGYJ BÉKÉN, MENJ MÁR INNEN, NEMTUDOM, NEM IS ÉRDEKEL, EGYÁLTALÁN MIT?

tépném a hajam. a többi mindjárt ideér.

felébredek.

megváltás?

ó nem.

a sztori folytatódik, az elme fantáziája határtalan.

ott van mellettem. a kócos. nem ér össze a homlokunk, de ott van, és ugyanúgy néz.

a hapsi is ott van.

halott.

de végülis mindegy.

kinyitom a szemem.

ott van.

néz.

és az őrület elleni érvek puha pukkanással szétpattannak. egyik réteg a másik után....

sssh... silence!

• -nézd, hadd mutassam be az új barátnőmet, édes! hát nem aranyos?
• -szivem.... nincs itt senki...